A gyerekek igen korán összehasonlítják magukat kortársaikkal. Azok a gyerekek, akik nem tanulnak jól, vagy sokkal több idő alatt és nagy erők mozgósításával érnek csak el jó teljesítményt speciális akadályokkal nézhetnek szembe önbecsülésük kialakítása vagy fenntartása szempontjából. Sok gyerek képes kidolgozni megfelelő stratégiát, hogy ne sérüljön, míg másoknak ez nem sikerül. Az önbecsülés kialakításában és fenntartásában a szülőknek igen lényeges szerepük van.
Az önbecsülés befolyásolja a tanulási eredményeket. Aki hisz saját képességében, keményebben próbálkozik, és ez sikerélményhez vezet, mely növeli, megerősíti a hitet saját magában és értelmet ad az erőfeszítéseknek. Az a diák, akinek alacsony az önbecsülése vagy éppen sérült, hamarabb feladja, vagy akár el sem kezdi a tanulással kapcsolatos erőfeszítéseket, próbálkozásokat. Így nagyobb eséllyel ér el kudarcot, ami az önmagában való hitetlenséget, csökkentértékűség érzését növeli. Az iskolai eredmények kapcsán tapasztalt folyamatos kudarcélmények sokszor azt eredményezik, hogy a gyerek nem a képességeinek megfelelő iskolai karriert és életpályát fut be. Ennek a veszélye fokozódhat, ha az önbecsülés felnőtt korára sem áll helyre.
De mit tehet a szülő gyermeke önbecsülésért? Mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy biztos érzelmi háttérrel rendelkezzen. Fontos, hogy azt érezze, a szülei szeretete nem függ teljesítményétől. A gyerek gyengeségei helyett erősségei kerüljenek előtérbe. Érdemes hangsúlyozni e pozitív tulajdonságokat. Igyekezzenek a szülők kimutatni, hogy mennyire értékelik, számon tartják ezeket. Minden erőfeszítését dicsérjük meg! Ne azt mondjuk, hogy „ezt jól csináltad” vagy „jó gyerek vagy”, hanem hogy „nagyon ügyesen és gyorsan megoldottad ezt a matek példát” vagy „nagyon szépen olvastál”, „nagyon sok szót írtál le helyesen ma”. Mindig tudatosítani kell, hogy pontosan miért is dicsérjük meg.
Érdemes a szülőknek beszélgetni a gyerekek iskolai kudarcairól magával a gyerekkel is, de mindenekelőtt az őt tanító tanárokkal. Mindig ki kell deríteni, hogy mi állhat annak hátterében: tanulási nehézségről van e szó (pl. diszgráfia, diszlexia, diszkalkulia) vagy a gyereknek nincs megfelelő stratégiája, motivációja a tanulásra. A három dolog összefügghet, de eltérő megoldási módokat tesz szükségessé. Ha például a gyereknek bizonyítottan olvasási, vagy írási, esetleg számolási nehézsége van, akkor igyekezni kell elfogadtatni vele ebbéli képességeinek gyengeségét, nehézségét. Hagyjuk beszélni érzelmeiről, s próbáljuk meg kritika nélkül elfogadni azokat. Kitüntetett figyelemmel kövessük a teljesítményt a problémás területen, és fokozottan dicsérjük meg apróbb sikereit, teljesítményeit.
Mindig reális célok elérésére bátorítsuk a gyerekünket, így nagy valószínűséggel sikert ér el, ami pozitívan hat önbecsülésesére és a jövőbeni sikerek elérését is fokozza. Segítenünk kell abban is, hogy ő saját maga is pozitívan és reálisan értékelje saját eredményeit.
Egy másik mód az önbecsülés növelésére a tapasztalatok bővítése. Igyekezzünk minél több programot szervezni gyerekünknek: vigyük kirándulni, korcsolyázni, biciklizni. Vegyük rá, hogy készítsen a konyhában valami apróságot. Közben készítsünk róla fényképeket, amelyeket rendezzünk egy albumba. Amikor nézegetjük azt közösen, dicsérjük meg bátorságát, leleményességét stb. Tanítsuk meg minél több új dologra: hogyan válaszoljon a telefonhívásra, hogyan kell vásárolni a piacon stb.
Az is nagyon jó módszer az önbecsülés növelésére, ha hagyjuk, hogy bizonyos kérdésekben ő hozza meg a döntést, teljesen önállóan (pl. mit vegyen fel, milyen könyvet olvasson, melyik barátjához megy el játszani).
A gyereket is jó érzéssel tölti el, ha nemcsak az iskolai osztályának, hanem más közösségének is tagja. Hasznos, csatlakozik valami szakkörhöz, valamilyen hobbycsoporthoz.
Természetesen mindezen önbecsülést fokozó módszerek mellett el kell követni mindent, hogy gyermekünket segítsük a tanulásban. Mindenképpen jó, ha szakember segítségét kérjük. Ma már minden nagyobb városban működnek olyan tanulószobák, napközik, ahol az olvasási, számolási és írási nehézséggel küzdő gyerekeket segítik a tanulásban.
Korlátozott létszámú csoportjainkba olyan gyerekek jelentkezését várjuk, akiknek nincsenek kifejezett részképesség zavaraik (diszgráfia, diszlexia, diszkalkulia), hanem kevésbé motiváltak a tanulásban, illetve nincs vagy nem jól működik a tanulási stratégiájuk, s ezáltal jóval képességeik alatt teljesítenek az iskolában.
